NAGYERDEI MÚZEUM
Meghatározó struktúrák
Mindannyiunkban kialakul egy kép az életünk során a minket körülvevő szűkebb és tágabb világról, a természetről, benne saját magunkról. Az új Természettudományi Múzeum Debrecenben a 21.században ezt a belső képet hivatott társadalmasítani, hogy egyén és közösség eligazodjon az információáradatban és megtalálja a helyét a teremtett világban. Debrecen természetes központja Magyarország keleti nagyrégiójának, a Nagyerdő pedig már másfél évszázada ad biztos hátteret a város polgári urbanizációjának, az egyetemnek, a kultúrának, a sportnak. A lassan kiszáradó alföldi tölgyerdő sokat adott eddig a városnak, most itt az ideje, hogy az építészet visszaadjon valamit a környező természetnek. A tervezett múzeum organikus-kristályos struktúrája ezt az új viszonyt tükrözi: az épület korallként, televényként nő bele a környezetébe, elmosva a határokat épített és természetes között. A park és a kert tovább szövődik a házon belül és a tetőn. Mintha a Nagyerdőben kirándulnánk, olyan természetességg
Meghatározó struktúrák
A Debreceni Nagyerdő erdős területe meghatározó elem, így a koncepció az alföldi fás állomány megőrzésére épül. Két erdőtársulás található: elegyes kocsányos tölgyes és homogén akácos. A feltáró úthálózat mentén platánsorok, a sportszállónál kocsányos tölgyek állnak. Az épített elemek nem emelkednek a lombsátor fölé, így a Víztorony kilátó monopóliuma megmarad.
A Debreceni Nagyerdő erdős területe meghatározó elem, így a koncepció az alföldi fás állomány megőrzésére épül. Két erdőtársulás található: elegyes kocsányos tölgyes és homogén akácos. A feltáró úthálózat mentén platánsorok, a sportszállónál kocsányos tölgyek állnak. Az épített elemek nem emelkednek a lombsátor fölé, így a Víztorony kilátó monopóliuma megmarad.
Tájépítészeti elemek
A tervezett Természettudományi Múzeum környezete a kultúra, kutatás és oktatás helyszíne lesz, rekreációs funkcióval. Honos növényzet biztosít élőhelyet, növelve a biodiverzitást. A főbejárati térséget multifunkcionális fásított tér, vízfelületek és zöld szigetek kísérik. A keleti „Liget” oktatási és rekreációs funkciókat kap, míg az északi „Niche” lombkorona sétányával kapcsolódik az intézményekhez. A nyugati „Rejtek” speciális élőhelyeket, pl. hüllőkertet rejt. A vízfelületek esővízzel és a Civaqua program révén táplálkoznak.
Tetőkertek
A kiállítóterekhez kapcsolódó nagy méretű tetőkert fontos látogatói zóna, a múzeumszakmai programhoz szorosan kapcsolódó kültéri helyszín. A Debrecenen áthaladó 21° 38’ hosszúsági körhöz tartozó klímazónák kerülnek itt bemutatása (tajga, tundra, mérsékelt, mediterrán, szavanna, sivatag, trópus) jellemző növényekkel és felszíni megjelenítéssel. A nagy méretű előtető rendezvények szervezésére alkalmas felület, míg magában a tetőkertben a bebarangolható helyszínek között tartózkodóhelyek, pihenőhelyek szolgáljak a huzamosabb időtöltést.
A múzeumi foglalkoztató helyiséghez nagy méretű tetőterasz tartozik, amely így a múzeumpedagógiai foglakozások fontos kültéri kiegészítő helyszíne. A teraszon magaságyások kaptak helyett, emellett ismeretátadásra kialakított kertként kerül kialakításra, ahol mobil bútorok szabadon rendezhetőek a foglalkozás igényeinek megfelelően.
Az épület nem látogatható zöldtetői természetközeli felületként kerülnek kialakításra, holt fákkal, farakásokkal, olyan mélyedésekkel, ahol megállhat a víz, ezáltal a rovarok és madarak számára élőhelyként, búvóhelyként szolgálnak.
